Szándékos, előre kitervelt bűncselekményt követtem el...
Március elseje óta 40 napos böjtön vagyok. Azaz ma van a 24. napom, tehát akárhogy is számolom, nem értem még a végére. A böjtöm egyik fogadalma, hogy 40 napig nem iszom kávét. Meglepően jól ment. Jobban éreztem magamat, fittebb voltam, csak néha kúszott be a fejecskémbe, egy-egy kósza gondolat erejéig, hogy de jólesne egy kávé... De gyorsan tovaszálltak ezek a gondolatok.
Ma azonban valami megváltozott. Jött a kósza gondolat és nem bírtam szabadulni tőle. És nem azért, mert annyira nagyon vágytam a kávéra.. Inkább csak a bűnözés izgalma miatt..vagy a tiltott gyümölcs megtapasztalása miatt.. a megengedés megtapasztalása miatt... a rugalmasságom megtapasztalása miatt... szeretek kísérletezni az érzéseimmel, feszegetni a határaimat, tapasztalni önmagamat... Milyen érzés, ha megszegem a böjtömet?
Innentől egy nagyon izgalmas játék indult el bennem.. Megtegyem? Ne tegyem? Kudarcként élem meg? Gyengeségként élem meg? Megbánom? El tudom engedni? Tudom magamat így is szeretni hogy megszegem a fogadalmamat?
Amikor eldöntöttem, hogy oké, megteszem, kipróbálom mit vált ki belőlem, rögtön nem is vágytam a kávéra. Elkezdett dolgozni bennem a kudarctól való félelem. Minek igyak kávét, amikor nem is vágyom rá és még a fogadalmamat is megszegem általa? Tiszta hülyeség, hogy ilyeneken kísérletezek.. Ma nem iszom, majd esetleg holnap, addigra alaposabban végiggondolom, hátha elmúlik ez a hülye kísérletezési vágyam és akkor nem vallok kudarcot a böjtömben..
Aztán közelítettem a kávézóhoz és valami cinkos izgalom kerített hatalmába. A tiltott gyümölcs izgalma. Majd kiesett a szívem a helyéről, minthacsak valami titkos szerelmi légyottra mentem volna.
Amikor kikértem a kávét, még körbe is néztem aggódva, hogy nehogy meglásson valaki...
Leültem, letettem magam elé és csak néztem az ismeretlen ismerőst... Tényleg megteszem? Még van visszaút.. Még dönthetek úgy, hogy nem megyek bele a bűnbe... Bűn ez egyáltalán? Ki mondja, hogy bűn? Dönthetek úgy, hogy ez nem bűn? Megmásíthatom a fogadalmamat? Lehetek rugalmas vagy ki kell tartanom, ha egyszer megfogadtam valamit?
Majd elöjöttek a megszokások és hirtelen, gondolkodás nélkül belekortyoltam.. ahogy mindigis szoktam... az első korty nem esett jól.. keserű volt.. nem tudom,hogy ez a kávé nem volt jó, vagy ennyire elszoktam tőle, de nem éreztem, hogy a viszontlátás öröme annyira nagy lenne.
Megittam és nem dőlt össze a világ. Megszegtem ezzel a böjtömet, de nem haragudtam magamra ezért. Sőt, büszke voltam magamra, hogy rugalmas voltam. Hogy megengedő és megbocsátó voltam magammal szemben. Ezek legalább annyira fontosak, mint, hogy kitartsunk a fogadalmaink mellett. Sőt...
A foggal-körömmel ragaszkodás ahhoz, hogy nem iszom kávét, ugyanúgy kávéfüggőség, mintha innék minden nap. Csak az érem másik oldala. A megengedés könnyed állapota a szabadság.
Megszegtem a böjtömet, de ez nem azt jelenti, hogy holnaptól nem folytatom. Dönthetek úgy, hogy folytatom, de dönthetek úgy is bármikor, hogy abbahagyom. Vagy csak, hogy éppen ha kedvem van, iszom egy kávét, ha nincs kedvem, nem iszom.
A kudarc se kudarc, csak egy tapasztalás, egy tanítás. Felfoghatnám úgy is, hogy kudarcot vallottam, ehelyett egy izgalmas tanítás lett belőle.
