Tegnap este megint szuper csopitalink volt a Boldogságfrekvenciás csapattal!:) Beszélgettünk többek között a "mi lett volna, ha..." érzéséről is. Amikor az ember elmereng, hogy mi lett volna, ha anno valamikor régen a múltban nem jobbra megy, hanem balra. Nem így dönt, hanem úgy. Milyen lenne most az élete?

Vannak erősebb "mi lett volna ha..." beragadások, amikor egy-egy nehezebb döntéshelyzetben elindulsz az egyik úton, de a lelked egy kicsiny részecskéje a másik utat választja. Ilyenkor ez a kicsiny részecskénk abban a másik  párhuzamos valóságban él. Mert az a valóság is létezik, csak tudatunkkal, érzékszerveinkkel nem azt a valóságot érzékeljük. De lelkünk egy kis része ott van, és küldi a jeleket onnan. Ezek a jelek érzések formájában érkeznek meg tudatunkhoz, ami megzavarhat, felkavarhat. 

Mit tudsz tenni, amikor feltör egy ilyen "mi lett volna, ha" érzés? 

1. A legfontosabb ilyen helyzetben, hogy tudatosítsd magadban, hogy minden úgy tökéletes, ahogy van. Hogy pont ott kell lenned, ahol most vagy. Nincs olyan, hogy rossz döntés. Akkor, amikor döntöttél a két út közül, az akkori tudásodnak, érzelmeidnek megfelelően a legjobb döntést hoztad.  
2. Tudatosítsd magadban, mennyi csodálatos dolog van az életedben, amik lehet, hogy abban az esetben, ha akkor a másik utad választod, nem lennének benne, vagy nem így lennének.
3. Tudatosítsd azt is, milyen tanításai voltak ennek az útnak. Miért választhattad anno ezt az utat, mit akartál megtapasztalni belőle. 
4. Ne akard görcsösen eltűntetni ezt az érzést, de ne is ragadj bele! Csak figyeld meg, hogy van egy ilyen érzésed és engedd tovább!
5. Kérd a lélekrészedet, hogy térjen vissza ebbe a valóságodba, amit most a tudatoddal érzékelsz!
6. Tudd, hogy minden úgy tökéletes, ahogy van, te is úgy vagy tökéletes, ahogy vagy! 
7. Szeresd magadat, szeresd a döntéseidet, szeresd az életedet! Szeresd magadat azzal együtt, hogy néha elfog a kétség, hogy jól dönttötél-e!

És számtalan olyan hétköznapi apróság van, amiről nem tudatosan döntünk. Mégis minden pillanatban döntéseket hozunk tudatalatt. És ezekből a döntésekből áll össze a valóságunk. Ezeken nem kattogunk utólag, mert nem is volt tudatos, inkább életünk nagy eseményei után szoktuk tudatosítani, hogy milyen apróságokon múlt, hogy pont jókor voltam jó helyen. Hogy mennyi apró részletnek kell stimmelnie ahhoz, hogy létrejöjjön például egy találkozás, ami utána megváltoztatja az egész életedet... 

Erről a témáról mindig a Nő kétszer című film jut eszembe, Gwyneth Paltrow-val! Igazi könnyű kis limonádé, de annál elgondolkodtatóbb, mi múlik egy olyan apróságon,  hogy eléred a metrót vagy nem éred el. Más lesz ettől az életed? Csak az út lesz más vagy a végcél is? 

Neked is szokott "Mi lett volna, ha..." érzésed lenni? Mit teszel ilyenkor?